Chapter fifteen

Sziasztok!

Új rész, remélem tetszik!^^

Arra ébredtem fel, hogy rettenetesen melegem van, verejtékezek, ráadásul a takaró már nincs is rajtam.
Felálltam, de megszédültem, és visszahuppantam az ágyra. Megkíséreltem újra a feltápászkodást, ezúton sikerült is. Lesétáltam a  fürdőszobába és előkerestem a lázmérőt. 37.5°C-ot mutatott. Remek.
A konyhában kerestem lázcsillapítót, amit be is vettem, mert szerettem volna megelőzni, hogy ez a szám feljebb emelkedjen. Ekkor megláttam egy cetlit az asztalon.
"Vivian, lementünk a piacra, aztán pedig meglátogatjuk Mrs. Henkinst. Légy jó és vigyázz magadra!"
Igen, Mrs.Henkins nagyapa legjobb haverjának felesége. Sajnos Mr.Henkins meghalt, de feleségével még mindig jó kapcsolatot ápolnak nagyival együtt.
Lefürödtem kicsit hidegebb vízzel, hogy felfrissüljek, majd felöltöztem. Egy melegítő alsót és egy fekete felsőt vettem fel. De így elkezdtem fázni. Ahj, nem szeretek beteg lenni!
Megpillantottam Luke pulóverét, amit tegnap rám adott. Felvettem és beszívtam fahéjas illatát.
Lent a nappaliban épp ültem volna le tévét nézni, mikor csengettek.
Kinyitottam és Luke állt az ajtóban.
- Jó reggelt! - köszönt száz karátos mosolyával
- Neked is! - beengedtem - Mi járatban?
- Csak gondoltam benézek. És hoztam csokit. - adta át
- Ez a kedvencem.
- Tudom.
- Honnan?
- Egyszer Ashtonéknál próbáltunk, és Dorothy hozott csokit, te pedig az ilyet vetted el, mert azt mondtad neked ez a kedvenced.
- És erre még emlékszel?
- Megmaradt.
Le kellett ülnöm, mert megint megszédültem.
- Viv, mi a baj?
- Semmi, csak lázam van ilyenkor szédülök is.
- Akkor meg ne mászkálj! Maradj itt, és feküdj le.
Elkezdtem nevetni. Luke hülyén nézett rám.
- Mi az?
- Semmi csak olyan vicces vagy. Tisztára mint anyám volt régen. - nevettem
- Baj ha aggódom? - kérdezte halkan és leült mellém
Megfogtam a kezét.
- Luke, dehogy baj. Aranyos vagy, de ez csak egy kis megfázás.
- Rendben. De akkor sem mész innen sehova.
Felkapott, és a fotelból az ágyra tett.
- Feküdj le, és takarózz be. Csinálok neked teát.
Eleget tettem a kérésének, és lefeküdtem, majd egy plédet terített rám.
A konyhába sétált és körbenézett.
- Kapok egy kis segítséget?
- Nem.
- Miért? Kedves akarok lenni és nem hagyod?
- Viccesebb ha nem tudod mi hol van. - nevettem
- Ez nem fair.
- Az élet nem fair, Luke. Tanuld meg.
Sóhajtott egyet, majd kinyitott egy felső szekrényt, amibe beletrafált, mert a filterek pont ott voltak.
- Ehhez tudomány kell! - kiáltott fel
- A meggyes-joghurtosat! - szólaltam meg, mikor az említett és a kamillás között vacillált.
- De ilyenkor a kamillás jobb.
- De azt nem szeretem. - nyávogtam
- Legyen. - hagyta rám
A csepegtetőből elővett egy lábast, töltött bele vizet, és feltette melegedni. Beletette a két filtert, öntött bele citromlevet és cukrot is. Persze itt már segítettem neki, hogy hol találja meg ezeket.
Annyira jó érzés volt nézni, ahogy a konyhában sürög-forog. Mintha régen együtt járnánk, és mondjuk reggelit készítene nekem.
Jézusom, miken nem gondolkodom!
Két pohárral a kezében leült a kanapé végébe, és pedig törökülésbe helyeztem magam.
Átadta a poharat.
- Köszönöm. - lassan belekortyoltam
Jól esett, ahogy a forró tea végigszaladt a tokomon.
- Szívesen. Egyébként, jól áll ez a pulcsi.
Körülbelül a tea vörös színével lett egyenlő az arcom színe is. Teljesen elfelejtettem, hogy még rajtam van.
- Tudom.
Ekkor Luke tüsszentett egyet.
- Nocsak, úgy látszik ma nem csak nekem kell ágyban maradnom!
- Ez esetben... - kivette a kezemből a teát, és a sajátjával együtt letette. Befeküdt mellém és betakarózott ő is.
Hátrapillantottam, Luke pedig elmosolyodott. Karjával átölelte a derekam, én pedig bekapcsoltam a tévét.
Csak most ne jöjjenek haza nagyiék.
Közben felváltva hapcizgattunk Luke-kal, amin a végén már csak nevettünk.
Felálltam megmérni újra a lázam. 38.7°C. Ezek szerint  lázcsillapító nem segített. Visszafeküdtem Luke mellé.
- Mit csináltál?
- Megmértem a lázam.
- És mennyi?
- 38.7.
- Gyógyszer?
- Már vettem be.
Lehajtottam a fejem a karfára. Újra elkezdtem fázni, már az egész testem remegett. Luke gyengéden simogatta a karom és a hátam is.
- Sajnálom.
- Tessék? - megfordultam, vele szemben feküdtem
- Sajnálom, hogy megfáztál miattam, és egész nap semmit nem tudsz csinálni, csak vacogni, teát inni és gyógyszert szedni.
- Nem a te hibád, Luke.
- Én vittelek bele a vízbe.
- Teljesen mindegy. Legalább itt vagy, és együtt vacogunk. - mosolyogtam
Ő is így tett, majd egy puszit adott a számra.

Arra keltem fel, hogy sötétség van, csak a tévé megy, és Luke nincs mellettem. Felültem, megtöröltem a szemem s ekkor nagymama jött le az emeletről.
- Fent vagy édesem?
- Igen.
- És hogy érzed magad?
- Fáradtan. Meddig aludtam?
- Nem tudom mikor aludhattál el, de mi két órája jöttünk haza,
Hmm, nem gondoltam, hogy képes vagyok ennyit aludni napközben.
- Luke hol van?
- Hazament.
- Rendben.
Összeszedtem magam és felmentem lezuhanyozni.
SMS érkezését jelezte a telefonom. Felkaptam, és láttam, hogy a délelőtti vendégem üzent.
"Aranyos vagy, mikor alszol. Jobbulást!xx"
Mosolyogva olvastam üzenetét.
Remélem nem adtam ki semmi fura, horkolásra emlékeztető hangot, és nem néztem ki nagyon hülyén alvás közben. Bár, Luke szerint aranyosan aludtam...
Holnap viszont fel kellene hívnom Othyt.
Átöltöztem pizsamába, és bebújtam egy újabb adag teával - ezúttal kamillással - az ágyba, s lassacskán elszenderedtem.

Chapter fourteen

Körülbelül egy óráig biztos bohóckodtunk a vízben, mikor elkezdtem kissé fázni. Luke a hátára vett és kijöttünk a vízből. Letett, majd leültünk a pokrócra. Ez hamar átvizesedett.
- Menjünk sétálni? Legalább akkor megszáradunk. - vetette fel Luke
- Mehetünk.
Felkaptam a cipőmet, addig Luke összehajtotta a pokrócot, és betette a kocsiba. Lezárta, felvette ő is a cipőjét, majd elindultunk.
- Ahhoz képest elég jó úszó vagy.
- Ezt te sem gondoltad komolyan!
- De hey! Nem fulladtál meg. Ez már jó.
- Az lett volna még csak jó. - nevettem
- Nekem nem annyira. - mondta, majd elfordította a fejét
Lepillantottam, mert egy kicsit azt hiszem elpirultam. Megfogtam a kezét s összekulcsoltam az ujjainkat.
Felnézett, majd elmosolyodott.
- Lassan indulnunk kéne vissza, mert nem érünk oda. - szólalt meg pár perc után
- Hova?
- Nem árulom el.
- De miért?
- Mert meglepetés, és ha elmondom, akkor már nem lesz az.
Tehát megfordultunk, és visszasétáltunk a kocsihoz. Beültünk, és már indultunk is.
- A fiúk mit csinálnak?
- Hát, Ashton Ellie-nél van, Calum szerintem otthon döglik, Michael pedig vagy Dorothy-val van, vagy átment Hoodhoz és FIFA-znak.
- Ashton és Ellie ennyire komoly?
- Ne tudd meg! Ash egész nap arról beszél, hogy El ennyire tökéletes, El annyira kedves!
- Ez annyira cukii tőle! - áradoztam
- Persze, csak ha egy nap harmadjára hallod, az már nem annyira. - nevetett
- Jó, ez igaz. - nevettem én is
Megérkeztünk. A nap már lemenőben volt.
- Pont időbe. - szállt ki a kocsiból Luke, majd én is
- Mihez?
- Nem mondták már neked, hogy túl kíváncsi vagy?
- Kíváncsivá teszel.
Kacsintott.
Körbenéztem, de nem ismerős a hely.
- Gyere. - megfogta a kezem, és egy szakadék felé sétáltunk
Leültünk, és ekkor rájöttem, mit akar. Naplementét fogunk nézni.
Luke a kocsi felé sétált, kivett belőle valamit, majd lehuppant mellém.
- Vedd fel. - adta ide a pulcsiját - Nem lenne jó, ha megfáznál
Belebújtam a pulóverébe, aminek elbűvölő fahéj illata volt, csakúgy, mint Luke-nak.
- Köszönöm.
Szótlanul figyeltük a csodálatos naplementét, ahogy a kék ég lilába, majd narancssárgába, s végül sötétkékbe borul.
- Ez annyira szép.
- Még nincs vége. - nézett sejtelmesen Luke
Ahogy ezt kimondta egy éles hang, majd egy nagy durranás hallatta magát: tűzijáték. Imádom a tűzijátékot!
Festői volt az ég, ahogy szebbnél szebb színekben pompázott.
- Gyönyörű. - hüledeztem
- Igen.
A szőkeségre néztem, aki nem is az eget nézte, hanem engem. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
Megcsókolt. Visszacsókoltam. Csókolóztunk.
És legszívesebben letepertem volna, de nem tettem.
Tovább néztük a tűzijátékot, mikor eszembe jutott, hogy akármennyire is élvezem Luke társaságát, otthon kinyírnak, ha nem érek haza.
- Luke, uhm, mennyi az idő?
Elővette a telefonját, és megnézte az időt.
- Fél tíz.
- Ne haragudj, de mennem kellene.
- Persze, gyere.
Segített felállni, s már bent is voltunk a kocsiba.
Az úton sokat nevettünk. Nem is tudtam, hogy Luke ennyire kedves és vicces tud lenni egyszerre. Nagyon élveztem a mai napot vele.
- Köszönöm Luke, igazán jól éreztem magam. - mondtam a kapunk előtt állva
- Én is. Örülök, hogy eljöttél.
- Jó éjt, Luke.
- Neked is Vivian.
Az arcához hajoltam, és egy puszit nyomtam az arcára.
Felsétáltam a lépcsőn, és bementem a házba.
Sötét volt bent. Nem kapcsoltam villanyt, nehogy felébresszem nagyszüleimet.
- Pontos a kölyök. - hallottam egy ismerős hangot
Rettenetesen megijedtem, ezért a kapcsoló felé nyúltam, és felpöccintettem.
- Jesszusom, nagyapa! Megijesztettél!
- Ne haragudj. Milyen volt?
- Jó. - nem volt kedvem beszélni vele ezért felmentem a szobámba
Megfürödtem s bebújtam az ágyba. Hamar elnyomott az álom.

Chapter thirteen

Ez a rész kicsit hosszúra sikerült, úgyhogy ketté szedtem, és egyelőre csak ezt a részt tettem fel.
Jó olvasást! :) 

Vivien xx.

A közösségi oldalak nagy bűvöletében észre sem vettem, hogy nagyi bejött a szobámba. Leült az ágy szélére.
- Mit csináljak vacsorára? - mintha nem tudná, hogy akármit főz, én azt megeszem
- Teljesen mindegy.
- Akkor fasírt jó lesz sült krumplival?
- Tökéletes.
Bólintott.
- Mit csinálsz?
- Felé fordítottam a laptopomat és elé tárult a Twitter elragadó világa. Épp egy videót tettek fel a srácok, amiben - szokásukhoz híven - ökörködnek.
- Ezek azok a fiúk akikkel együtt szoktál lógni?
- Igen.
- Aranyos fiúk.
- Igen... - nem igazán tudtam mire akar kilyukadni
Felállt az ágyról, majd így szólt:
- Egy óra és kész.
- Rendben. - és kiment
Nem tudom pontosan meddig laptopozhattam, de a hasam jelzett, így lementem megnézni hogy áll a vacsora.
- Nemsokára elkészülök. De jó, hogy jössz! Megnézem nagyapádat, addig figyelnél a fasírtra?
- Mit csinál nagyapa?
- Valamit barkácsol,
- Oké.
Nagyi levette a kötényét és a garázsba ment.
A fasírtot késznek nyilvánítva kiszedtem az olajból, és a többire tettem majd elzártam a gázt. Ekkor csengettek.
Luke állt az ajtóban.
- Szia! - mosolygott
- Szia! Gyere be!
Beljebb lépett, de csak annyira, hogy ne a tornácon álljon. Kezei a háta mögött. Kérdően néztem rá.
- Azt szeretném kérdezni, hogy... eljönnél velem randizni? - majd a háta mögül elővett egy csokor virágot. Felém nyújtotta.
Elvettem tőle és mélyen beleszippantottam. Szegfű. Imádom!
- Nem muszáj most. Lehet holnap is... vagy az után is.
- Most jó.
Mosoly futott végig az arcán.
- Mit vegyek fel? - Jézusom! De hülye vagyok! Ilyet nem kérdezünk meg...
- Valami kényelmeset. Ne öltözz ki. Egy óra múlva?
Csak bólintani tudtam.
Megfordult és távozott.
Ott álltam bambán, csokorral a kezemben az ajtó előtt.
Feleszméltem és a szobámba siettem. Fent, a folyosón lévő asztalról elvettem az üres vázát, s így már csak egy abrosz díszítette, Töltöttem a vázába vizet, beletettem a virágot majd az asztalomra helyeztem.
És most jött a pánikolás. Mit vegyek fel?
"Valami kényelmeset." - emlékeztem vissza
A számomra kényelmes az a szakadt farmer oversize pulcsival. De, hát ebben nyilván nem megyek el.
Egy világoskék farmer és egy "But first coffee" feliratú felsőre esett a választásom. Átfésültem a hajam és kiengedve hagytam. Sminkelés. Annyira izgulok, hogy azt is elfelejtettem, hogy célszerűbb lett volna felöltözés előtt sminkelni. Mindegy. Amúgy sem viszem túlzásba. Alapozó, korrektor és szempillaspirál.
Lementem a konyhába, és gyorsan megettem egy fasírtot két darab sült krumplival, majd ittam. Ezek után megmostam a fogam és a kanapén ülve vártam.
Megjelent nagyi, és a konyhában sürgött-forgott tovább.
- Te miért öltöztél át? Nem jössz enni? - nyúlt a szekrénybe a tányérokért
Közben papi is megjelent.
- Hmm? - nagyi türelmetlenkedett
Felálltam, és odasétáltam hozzájuk.
- Randim lesz. - böktem ki - Luke-kal.
Elkerekedett szemmel néztek rám.
- Kicsim, ezt eddig miért nem mondtad?
- Ha nem kérdezel rá, akkor majd ha ideért Luke.
- Miért?
- Mert le fogtok égetni.
- Ez nem igaz! Ugye, Frank? - fordult nagyapámhoz
- Igaz. Csak meg kell keresnem a puskámat. - már fordult volna meg, de rákiáltottam
- Nagyapa! Látjátok, erről beszélek! - dühöngtem
- Nyugodj le, Vivian! Nem fogunk kínos helyzetbe hozni. - nyugtázott nagyi
Most papi szólalt meg:
- És ez a Luke gyerek... - de nem tudta befejezni, mert újra csengettek
Szaladtam kinyitni az ajtót.
- Szia.
- Heló.
- Akkor mi mentünk. Sziasztok! - már majdnem kint voltunk
- Ácsi, fiatalok! - szólt papi
Szegény Luke meg sem tudott szólalni. Előtte álltam, de oldalra lépett, majd előre és kezet fogott nagyapámmal.
- Jó napot!
- Szervusz, kedvesem! - üdvözölte nagymama is, ahogy férje mellé állt
Luke kezet csókolt nagymamámnak.
Csak szerintem van itt egyre melegebb?
- 10-re hozd haza!
- Rendben.
- Most már tényleg megyünk! - megragadtam Luke kezét és kivonszoltam
Nagy levegőt fújtam ki. Luke a kocsihoz vezetett és beültünk.
- Aranyosak. - mosolygott, ahogy a kormányt markolászta
- Mert alig voltunk bent öt percig. Hidd el, ha tovább maradunk még a végén nagyapám tényleg előveszi a puskáját. - remélem erre nem sértődött meg, mert nem annak szántam
Felnevetett.
- Puskával akart várni?
- Igen, csak leállítottam.
Közben kitolatott az útra és elindultunk.
Még mindig kacarászott.
- Hová megyünk? - kíváncsiskodtam
- Majd meglátod. - kacsintott
Még csak most néztem meg alaposabban. Az elmaradhatatlan fekete farmer és egy fehér "DEAD" feliratú póló.
A rádióban az egyik kedvenc bandám játszott. Luke feljebb tekerte a hangerőt, majd rám pillantott.
- Nem gond?
- Nem. Szeretem őket.
Nagyon izgultam, és furdalt a kíváncsiság, hogy hova megyünk. Az út többi része kissé kínos csendben telt.
- Megérkeztünk. - állította le a motort
A tengerpartra jöttünk.
Ekkor eszembe jutott, hogy Michael is ide jött Dorothyval.
Luke kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem az ajtót.
Elmotyogtam egy köszönöm-öt, majd a csomagtartóhoz ment és kivett egy kosarat és egy pokrócot belőle.
- Piknikezünk?  - kérdeztem izgatottan
- Igen. Csináltad már?
- Még nem.
- Akkor gyere. - megfogta a kezem, s elkezdtünk sétálni
Olyan helyet kerestünk, ahol nincs senki.
- Itt jó lesz?
- Tökéletes.
Leterítette a pokrócot, majd helyet foglaltunk rajta.
- Remélem éhes vagy, mert én igen, és nagyon jó szendvicseket tudok csinálni.
- Micsoda ajánlat! Ezt nem hagyhatom ki! - gúnyolódtam
Ő csak kinyújtotta a nyelvét, akár egy ötéves.
Adott egy szendvicset, vett ki magának is, és elkezdtük enni. Tényleg finom volt.
Luke kivett még két szendvicset és két üdítőt.
- Ne szégyenlősködj. Én sokat tudok enni, ezért nem zavar ha te is sokat eszel. Hacsak nem eszed meg előlem. - nevetett
- Hát... nem olyan biztos, hogy marad neked is! - viccelődtem - De most komolyan. Én is sokat tudok enni, de maradni fog neked is.
- Akkor most már nyugodt vagyok.
- Örülök neki.
Normális esetben amúgyis lemegy két szendvics, most meg pláne. Elfogyasztottuk a szendvicseket, és megittuk az üdítőt is.
- Köszönöm.
- Ne köszönd.
Témát kerestem, de nem igazán találtam megfelelőt.
- Teljesen egyedül jöttél Magyarországról Ausztráliába? - kérdezte hirtelen
- Nem. Anyával.
- De azt mondtad, hogy a baleset után jöttél.
- Tényleg ezt mondtam? Jó nagy hülye vagyok! Anyával jöttünk ide, és itt, Sydney-ben volt a baleset.
- Értem. Ne haragudj, hogy felhoztam.
- Ha szeretnél még tudni valamit, akkor kérdezz nyugodtan, - jobbnak láttam most letisztázni, mintha nap, mint nap felhozná, és erre kellene gondolnom
- Apukád most hol van?
- Fogalmam sincs. Szerintem még Magyarországon. Eszem ágában sincs beszélni vele.
Felhúztam a térdem, és karommal körbefontam, mint Luke.
A nyugodtan fodrozódó hullámokat figyeltem.
- Szeretsz úszni?
- Nem igazán. - Most ez hogy jön ide?
- Nem baj. - mondta és hirtelen felállt
Kinyújtotta a kezét, és segített feltápászkodni, majd felkapott, és a tenger felé indult.
- Jesszus, Luke! Tegyél le! - kiáltoztam
- Háromig számolok.
- Kérlek! - ütögettem a mellkasát, de az apró kezem meg sem kottyant az izmos mellkasának
- Már túl késő! - lerúgta a cipőjét, és az enyémet is leszedte a lábamról
Hogy hogy, azt nem tudom, de sikerült.
- Egy...Kettő...HÁROM
És rohant a vízbe, majd mikor beért, elengedett.
Rettenetesen hideg volt a víz, főleg, hogy hirtelen jött. Még levegőt sem érkeztem venni, ezért gyorsan felmentem a felszínre. Eszembe jutott, hogy a szempillaspirál nem vízálló, ezért jobbnak láttam, ha letörlöm. Ekkor Luke is feljött, és a vigyort le sem lehetett törölni az arcáról.
Annyira aranyos volt vizes hajjal.
- Már kettővel jövök neked. - mondtam
- Miért is?
- Mikor Taylor-ra vigyáztunk, te megijesztettél, most pedig belerángattál a jéghideg vízbe! - sipítoztam
- Nyugi Vivian! Nem is annyira hideg a víz.
- Á, egyáltalán nem. - karba tettem a kezem és próbáltam komoly maradni, de Luke arcát látva nevetnem kellett
- De ha már itt vagyunk, úszhatnánk egyet. - már merült volna le, mikor megszólaltam
- De én... én nem tudok úszni.
- Na és? Én sem. - nevetett, mintha ez természetes lenne
Értetlenül néztem rá.
- Akkor úgy mondom, hogy lubickáljunk a vízben, és próbáljunk nem megfulladni.
- Így sem jobb. - húztam el a szám - De legyen.
Tényleg nem tudok úszni, pedig régebben jártam oktatásra, de szégyenlős voltam, és soha nem csináltam meg, amit kértek, így nem tudtam megtanulni úszni.
Nagy levegőt vettem, és lemerültem Luke után

Második díj!

Megkaptam a  második díjat a blogomra Biustól. Nagyon szépen köszönöm neked!♥

http://orokkecsakveled.blogspot.hu/

Teendők:

1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad!

2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!

3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!

4. Válaszolj 12 kérdésre!

5. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől a díjat kaptad! Ez lehet véleményezés, kritika, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!

6. Cseréljetek linket!

7. Küldd tovább 12 embernek a díjat!

8. Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre úgy, hogy az én blogomra mutasson!

Bius blogjáról: 

1. Cande és a barátai turnéra mennek.

2. Candenak honvágya van

3. A buszon megismerkedik Ruggéval

4. Cande beverte a fejét a busz lépcsőjébe

5. Alba és Cande egy szobába kerültek a hotelben

6. Rugge elvitte motorozni

7. Ruggero énekelt Candenak

8. Lodo összeveszett Candelariaval

9. Végül kibékültek

10. Cande nagyon várja, hogy Madridba érjenek

11. Rugge segített a lánynak kiszabadítani a bőröndjét a liftből 

12. Cande és Lodo elaludtak a buszon Madrid felé

Az én blogomról:

1. 2014. július 10-én kezdtem el (igen, tudom, lassú vagyok)

2. A főszereplő neve azért egyezik az én nevemmel, mert keresgéltem neveket, de nagyon egyik sem tetszett, így a - barátaimnak köszönhetően - a saját nevemről kapta a főhősnő a nevét.

3. Körülbelül 40 részesre tervezem a blogot.

4. Azért lett Vivian karaktere Selena által megformázva, mert Selena a példaképem, és egyszerűen imádom őt!

5. A történet cselekményei a hétköznapi élet és az én agyam szüleménye. 

6. Vivian egy viszonylag visszahúzódó, szégyenlős  típus, aki csak az ismert emberekkel tud kikapcsolódni. 

7. A Luke-kal való kapcsolata nem lesz teljesen zökkenőmentes.

8. Vivian legjobb barátnője Dorothy, költözésük óta jóban vannak. 

9. Calumnak a közeljövőben szorosabb kapcsolata lesz egy ismerősével.

10. Ashtonnak viszont nem alakulnak jól a dolgai Ellie-vel

11. Luke visszahúzódónak látszik, de ez nem így van. Állandóan éhes, romantikus és szeretni való.

12. Michael hamar felkapja a vizet, megsértődik, és olyankor akár egy hisztis p*csa. Ez megnehezíti a Dorothyval való kapcsolatát. 

Kérdések: 

1. Szerinted Cande és Rugge boldogok lesznek együtt?

Remélem. 

2. Candenak sikerül elfelejteni Facundót? 

Szerintem valamennyire mindig fog rá emlékezni. 

3.Vajon kivel csalja meg Cande Ruggerot? 

Nincs ötletem :P 

4. Hol történt meg Ruggelaria első csókja?

Az Eiffel torony előtt. 

5. Kivel veszett össze Cande?

Lodoval. 

6. Tetszik a blog? 

Tetszik<3

7. Szerinted hogyan fognak összejönni Ruggeroék? 

Nem tudom. 

8. Véleményed szerint aranyos volt, hogy Ruggero egy dalt énekelt Candenak? 

Nagyon!

9. Szerinted jogos volt, hogy Cande kiakadt Lodon? 

Megértem, hogy ideges volt, sok érzés kavargott benne, de azért szerintem kicsit túlreagálta. 

10. Aranyos volt, hogy Rugge betakargatta Candet, mikor fázott a buszon? 

Igen^^

11. Ha neked is lenne egy ilyen lehetőséged, hogy körbeutazd a világot a barátaiddal, elfogadnád? 

Mindenképpen! 

12. Milyennek képzelted el Cande stílusát? 

Hmm, olyan egyszerű, de nagyszerű félének. 

+1 Szerinted miért volt Cande bunkó Facuval? 

Mert régebben megbántotta, és ez neki még fájt. Ahogy az is, hogy még szereti, és rossz mással együtt látnia, még ha az a legjobb barátnője is. 

Az én kérdéseim: 

1. Miért kezdted el írni a blogot?

2. Milyen időközönként teszed fel a részeket? 

3. Akadályoz az írásban az iskolába járás?

4. Van még blogod ezen kívül?

5. Szeretsz olvasni? Ha igen, milyen kategóriában?

6. Jó írónak gondolod magad? 

7. Tudnak a barátaid a blogodról? Mit gondolnak róla?

8. Mit szólnál hozzá, ha felkeresnének azzal, hogy ki szeretnék adni a blogod könyv változatban?

9. Ha lehetne három kívánságod, mi lenne az?

10. Mit gondolsz az én blogomról? 

11. Szerinted Ashton nagyon háttérbe van szorítva a történetben?
12. Kinek a karaktere fogott meg a legjobban? 

Akiknek küldeném♥: 

Dóri

Lizzie

Zeli

Kata

Tami

(Ne haragudjatok, többet nem tudok, ugyanis én inkább Wattpad-en olvasok, nem blogspoton, és nem tudom, hogy ott érvényes-e ez a díj :( )
És még egyszer nagyon szépen köszönöm a díjat! <3

Chapter twelve

Halihó! :) 

Meghoztam a részt. Jó olvasást!

Vivien xx.

- Hé cica! - szólt az egyik

Megfordultam.
- Nincs kedved velünk tartani? - Egyre közelebb jött hozzám.
- Nem, kösz. - flegmán válaszoltam
- Na, gyere már! Ne kéresd magad!
A barna, kék szemekkel a derekamra tette a kezét. Megpróbált közelebb húzni magához, de nem mozdultam. Ő jött közelebb.
- Mondtam, hogy nem! Engedj el! - kiabáltam
Szorosabban fogott. Már fájt. Próbáltam kiszabadulni, de nem sikerült.
- Jó lesz, megígérem!
Elegem lett. Pofon vágtam. Teljes erőmből. A hirtelen jött ütéstől elengedte a derekam, és az arcát fogta, ahol pirosan a kezem nyoma látszódott.
Azonnal elkezdtem futni. Közben hátra-hátra néztem, hogy jönnek e utánam. Annyira gyorsan futottam, hogy megállni sem tudtam mindaddig, amíg bele nem ütköztem valamibe. Pontosabban valakibe. Luke-ba. Mintha neki se mentem volna, meg sem hökkent. Annyira féltem, hogy nem tudtam mit csinálni. A nyakába ugrottam.
- Vivian!- eltolt magától - Mi történt?
Gyönyörű szemei aggodalommal voltak tele.
- Azok a srácok - alig kaptam levegőt - el akartak vinni. Vagy...vagy megerőszakolni...nem tudom. Luke, félek!
Magához húzta remegő testemet. A hátam simogatta.
- Shh. Nincs semmi baj! - duruzsolta
Lágy hangjától azonnal ellazultam. Már biztonságban vagyok.
- Menjünk haza.
Megfogta a kezem és én szó nélkül mentem mellette. A nap már javában lement. Egyre több csillag jelent meg az égen. Luke egész úton meg sem szólalt - csakúgy, mint én. Nem tudtam mit kellene mondanom.
Hazaértünk. Hozzánk. Beléptünk a kapun, és fel a lépcsőn. Az ajtó előtt hátra fordultam. Luke-kal szembe, majd elengedtem a kezét.
- Köszi, hogy elkísértél. És hogy megvigasztaltál.
- Jobban örültem volna ha nem kell. Mármint megvigasztalnom.
- Én is.
A szemembe nézett, én pedig elvesztem a tekintetében. Majd a számra pillantott. Megnyalta ajkait. Kezébe vette az arcom, a térdem pedig remegni kezdett. Centik választották el ajkainkat. Végül már nem volt köztünk semmilyen távolság. Megcsókolt. És most nem "kényszerből", hanem önakaratból. Ő. Engem. Oldalra döntöttem a fejem, és elmélyítettem a csókot.
Várjunk csak! Mit csinálok én?
Csókolózok Luke Hemmingsszel.
Kezét az arcomról lassan a derekamra csúsztatta, s tovább csókolt. Örökké tudnám ezt csinálni. De sajnos elváltak ajkaink. Nem szóltam semmit, és ő sem. Csak néztük egymást. Kényszert éreztem, hogy újra megcsókoljam - de nem tettem,
Kezdett kínossá válni. Legalábbis számomra. A legjobb megoldásnak a menekülést tartottam.
- Jó éjt, Luke! - azzal megfordultam és bementem a házba
Azt ajtónak dőlve fújtam ki egy nagy levegőt.
Az ablakhoz sétáltam, s néztem, ahogy a szőke fiú a hajába túr, majd zsebre dugott kézzel távozik.


Egész héten kerültem Luke-ot. Ő próbált velem társalogni, de én mindig leráztam. Dorothy szerint beszélnem kellene vele. De félek. Félek, hogy hétfő este csak elkapta a hév, vagy azt hitte, hogy egy csókkal lenyugtat és hogy neki nem jelentett semmit. S csak azt akarja megmondani, hogy nem gondolta komolyan a csókot. Inkább kerülöm, minthogy utána összetörje a szívem. Ugyanis beleszerettem.

Az ebédlőben ültünk. Közben Dorothyék túlestek a második randin, és megvolt az első csókja Michaeltől. Együtt vannak.
Calum, Ashton és Michael a közelgő fellépésükről beszélgettek, mikor megérkezett Luke. Pedig azt hittem, hogy a mai napot is megúszom.
- Sziasztok! - köszönt
- Szevasz! Figyelj, ideje lenne összeállítani a dallistát. - lelkesedett Calum
Ja, igen! Calum kezéről lekerült a gipsz. Az orvos azt mondta, hogy ne erőltesse. De persze Cal nem arról híres, hogy hallgat másokra. Amint leszedték a gipszét, a gitár a kezében volt. Csak arra nem gondolt, hogy attól ő még nm fogja tudni ugyanúgy mozgatni a kezét, mint azelőtt. Így még szorgalmasabb a gyógytornát illetően. Nem csak a kezeléseken igyekszik, hanem otthon is.
- Jó, persze. - ülte le Luke - Most rögtön?
10 perc alatt nagyjából készen is lettek.
Luke rám nézett.
- Délután átugrotok a próbára? - kérdezte
- Szívesen! - vágta rá Dorothy
- Ne haragudjatok, de én nem érek rá.
- Miért? - kérdezte lehangoltan Ash
- Dolgom van. - feleltem
Csend lett az asztalnál.
Luke-ot néztem. Ő is rám pillantott. Elnéztem.
Készültem felállni, megfogtam a táskám, és a hátamra dobtam.
De Luke hirtelen felpattant.
- Hagyd csak! Miattam ne menj el! - azzal a hátára kapta a táskáját és kiviharzott az étkezőből
Remek.
Utána futottam, de nem értem utol. Kiabáltam, de mintha meg sem hallotta volna.
Ezt jól elcsesztem...
Dororthy jött utánam.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom. Elhúzott.
- Nem! Úgy értem, mi dolgod van neked? Mindig elmegyünk a próbákra! Neked meg dolgod van.
És ott hagyott.
Az úton hazafelé eldöntöttem, hogy megkeresem Luke-ot, és bocsánatot kérek tőle. Eléggé csúnyán bántam vele.
Az ajtó előtt álltam, s kopogtam. Luke anyukája nyitott ajtót.
- Jó napot, Mrs. Hemmings!
- Szia Vivian!
- Luke itthon van?
- Nincs, még nem jött haza. - felelte
- Értem. Ha esetleg megjönne, megmondaná neki, hogy kerestem?
- Persze.
- Köszönöm. Viszlát!
Megfordultam és elsétáltam.
Csalódottan huppantam le a kanapéra. Természetesen semmi jó műsör nem volt a TV-ben, tehát unatkoztam.
Már próbáltam hívni Luke-ot, de a hangposta jelentkezett. Gondoltam, megpróbálom újra felhívni.
Kicsöngött. Remélem felveszi.
- Szia! - Ez az!
- Szia Luke! Merre vagy?
- Nem mindegy? Ha meglátsz úgyis elmész.
- Kérlek! Beszélni szeretnék veled!
- A parkban vagyok. - nyögte ki
- Rendben. - azzal letettem
Összekaptam magam és elindultam. Sok park van errefelé, de csak egyben lehet. Az utcájuk végén lévőbe. Siettem, mert nem szerettem volna, ha megunja a várakozást és elmegy. Megpillantottam a parkot. Zöld sövény eszi körül, a közepén egy szökőkúttal. A szökőkút körül padok. Alig voltak. CSak két kislány, akik labdáztak, és egy férfi, aki a kutyáját sétáltatta. És Luke. Ott ült az egyik padon. Könyöke a térdén, keze előre lógatva, és összekulcsolva, feje pedig lehajtva.
- Szia. - leültem mellé
Felnézett.
- Szia.
Nem tudtam hol kezdjem. Már épp nyitottam volna a szám, de Luke megelőzött.
- Miért kerülsz? Akárhányszor hozzád szólok, egy "aha" vagy egy "oké" a válaszod. Ha a közeledben vagyok, menekülsz. Miért?
- Összezavarsz, Luke!
- Én? - kerekedett el a szeme
- Igen.
- Mivel?
- Hát...azt hittem barátok vagyunk...de te megcsókoltál.
- Visszacsókoltál. Én azt hittem, hogy... nem érdekes! - legyintett
- De! Kérlek folytasd! - kezemet puha kezei közé fogta
- Figyelj! Mikor először megláttalak, tudtam, hogy más vagy mint a többi lány. Megőrülök érted! A szemedért. Az arcodért. A mosolyodért. A testedért. Érted. És megőrjít, hogy nem csókolhatlak meg, amikor akarlak. Mert te nem érzel így. Megértem. Ezt nem erőltetem. Csak szerettem volna, ha tudod. Ezért csókoltalak meg. Azt hittem megfelelő alkalom. De nem volt az.
Nem hittem a fülemnek. Luke az imént vallont szinte szerelmet.
Vártam kicsit, összeszedtem a gondolataimat.
- Ha tudnád, mennyit vártam erre! Mindig is azt hittem, hogy csak te jössz be nekem. Soha nem gondoltam volna, hogy ez kölcsönös. Ezért csókoltam vissza. Csak aztán megijedtem. Azt hittem, hogy csak úgy megcsókoltál, mert azt hitted, hogy most ez következik. Vagy mert majd ettől megnyugszom. Ezért kerültelek egész héten. Féltem, hogy azért akartál velem beszélni, hogy elmondd, nem jelentett neked semmit.
- A felsőm alján foszladozó cérnákat birizgáltam. Nem mertem a szemébe nézni.
- Most viszont azért akartam beszélni veled, hogy bocsánatot kérjek. Biztos szarul esett, hogy állandóan leráztalak, és az ebédlőben is lepattintottalak. Sajnálom.
- Én is bocsánatot kérek. Az ebédlőben beszóltam - nem lett volna szabad. - Rámosolyogtam.
Azt hiszem m ost jött volna az a rész, hogy megcsókol.
Ezt a pillanatot semmi sem tudja elrontani. Kivéve a telefonom csörgése.
Dühöngve vettem fel.
- Igen?
- Vivian! Kérlek segíts! Nagy bajban vagyok! - hallottam Dorothy hagját
- Othy, mi a baj?
- Siess! - lecsapta
- Mi történt? - kérdezte Luke
- Nem tudom. Ne haragudj, de el kell mennem.  - álltam fel
- Menjek veled? - tett ugyanígy
- Nem kell, megoldom.  - nyugtattam
- Biztos?
- Persze. Szia!
Siettem, amennyire csak tudtam. Mikor odaértem bekopogtam. Igazából Do nem mondta, hogy hol van, de remélem  itthon.
Nem jött ki senki. Az ajtó nyitva colt, így bementem.
Rohantam fel a szobájába. Kopogás nélkül rontottam be.
- Mi történt? háttal állt nekem
Megfordult. Egy kék virágos ruhát tartott a kezében.
- Szerinted ehhez a fekete vagy a fehér saru megy jobban?
- Ugye nem ezért kellett eljönnöm?
- Most olyan nehéz volt a szomszédból átjönni?
- Képzeld, nem a szomszédból jövök! - hátra dőltem az ágyon - Két utcára innen.
- Olyan gyors voltál! Azt hittem otthon vagy.
- Mert azt hittem valami bajod van!
- Van is! Nem tudom melyiket vegyem fel.
- A fehéret.
- Kösz. De most miért vagy ennyire kiakadva?
- Luke-kal voltam, Othy!
- Istenem, ne haragudj! Nem tudtam!
- Mindegy, nem baj.
Leült mellém, én pedig törökülésbe helyeztem magam.
- Mesélj, mi volt?
Most már nem tudtam visszatartani a mosolygást.
- Felhívtam, hogy találkozzunk.
É elmeséltem mindent neki. - Most már még jobban sajnálom, hogy elrángattalak! - odahajolt és megölelt
- Semmi baj. Megértő volt, úgyhogy megúsztad! - nevettünk - De te miért is válogattál olyan sürgősen ruhát?
- Mert sosem tudom, hogy mit vegyek fel, ha randizni megyek. Most összeszedtem pár párosítást, így már csak azt kell eldöntenem, hogy melyiket válasszam. Ennyivel előrébb jutottam.
- Hihetetlen vagy! - nevettem

Chapter eleven

Sziasztok!

Most hamarabb hoztam a részt!

Remélem tetszik!

Vivien xx.

- Hogyhogy nem tudod?
- Nem mondta.
Már a szobájában voltunk.
- Így nem tudom mit vegyek fel. Ha vacsorázni visz, nem mehetek csőgatyába.
- Szerinted ilyenkor tud egy órával későbbre asztalt foglalni?
- Igaz. Étterem kilőve. Segíts kérlek!
Szétnéztem a szekrényében. Legalább öt csőnadrág, három rövidnadrág, és két szoknya. Hát, szoknyában semmiféleképpen nem engedem el.
- Szoknyában nem mehetsz. Rövidnadrág szintén kilőve, mert ha sokáig maradtok, akkor fázni fogsz. Nincs más választás: csőnaci.
- Mintha anyámat hallanám! - nevetett - És a felső?
Kutakodtam kicsit, majd egy fekete spagetti pántos pólót, és egy kockás flanelt nyomtam a kezébe.
- Oké. Lefürdöm, felöltözöm, sminkelek és utána ott az idő, hogy jön értem.
Bólintottam.
- Sok sikert, barátném! - öleltem meg
- Köszönöm.
- Az enyém legyen az első beszámoló. Ja, és nem akarok még keresztanya lenni! - mondtam komolyan, de a végén elnevettem magam
- Nem aggódj, egyhamar nem leszel.
- Remélem is. Szia
- Szia.
Kilibbentem a szobájából. A nappalihoz érve megpillantottam Dorothy anyukáját. A kanapén ült és TV-t nézett.
- Viszlát, Mrs. Walker!
- Szervusz Vivian!

Pillanatok alatt már otthon ültem a konyhapult előtti széken és olvastam. Megnéztem az órát. Pár perc múlva jön Michael. Vajon hova viszi Dorothy-t? Moziba? Csak úgy sétálni? Parkba? Vidámparkba? Odasétáltam az ablakhoz. Egy picit elhúztam a függönyt, hogy ne higgyenek egy perverz kukkolónak. De talán pont most nézek így ki. Mindegy. Michaelt véltem felfedezni a járdán sétálva. Egyik keze zsebre volt dugva, a másikban pedig egy szál rózsa. Nem tudom hol talált boltot nyitva vasárnap. Haja kócosan állt, mint általában. Fekete szaggatott farmert és piros pólót viselt. Tehát biztos, hogy nem vacsorázni viszi. Gondolom. Kopogott majd nyílt is az ajtó. Bement. Gondolkoztam rajta, hogy innom kellene valamit, de amilyen peches vagyok, biztos lemaradok a távozásukról. Így maradtam. Szuggeráltam az ajtót, míg ki nem nyílt. Kiléptek rajta. Mindketten mosolyogtak. Istenem, de aranyosak! Sétálva és nevetgélve haladtak, míg már nem láttam őket.

A függönyön átszűrődő fény bántotta a szememet. Megdörzsöltem, pislogtam párat, és már nem volt annyira vészes. Rendbe szedtem magam, majd lementem a konyhába, Neki láttam egy szendvics elkészítéséhez, mikor valaki berontott az ajtón. Úgy emlékszem este bezártam. Ezek szerint nem.
- Merre vagy? - felismertem. Ez Dorothy.
- Konyha.
Amint meglátott, a nyakamba ugrott és elkezdett visítozni. Átöleltem és én is vele sikongattam.
- Na, mesélj! - kértem, miután lenyugodtunk
- Marha jó volt! Michael annyira tökéletes! - áradozott
- Hova vitt?
- A tengerpartra mentünk. Csak sétáltunk és beszélgettünk. Most kapaszkodj meg!
Hirtelen megragadtam a konyhapultot és minden figyelmemet Dorothyra összpontosítottam.
Elnevette magát.
- Megfogta a kezem. - felkiáltottam
Remélem nem jön át egyik szomszéd sem!
- Komolyan? - kérdeztem fülig érő szájjal
- Ühüm. Aztán elmentünk fagyizni. De most jön a legjobb rész! Hazakísért, és adott egy puszit az arcomra.
Az utolsó mondatot már legalább két oktávval magasabban mondta.
Becsomagoltam a szendvicsemet, majd eltettem a felesleges dolgokat az asztalról.
- Ez nagyszerű Dorothy! - mellé léptem és átkaroltam - Mondott valamit?
- Csak azt, hogy jól érezte magát, megköszönte, hogy elmentem vele, puszit adott és hazament. Ja, és mikor megjött, adott nekem egy szál rózsát. - felsóhajtott, majd kicsit hátrébb ment
Nem mondtam meg neki, hogy láttam őket elindulni, mert Othy tuti kiakadna!
- Megyünk? - zökkentett ki gondolataim közül
- Aha. - felkaptam a táskám és kimentünk a buszmegállóba. Leültünk a padra, de abban a pillanatban meg is jött a busz. Felmentünk. A szokásos hátsó helyünkre mentünk. Ekkor elindult a busz, mi pedig majdnem elestünk. Szerencsére megtudtunk kapaszkodni az ülésben. Felmértem, hogy hányan láttak meg minket. Luke-on, Ashtonon, és Michaelön kívül senki. Majd megpillantottam Calumöt. Ash mellett ült. Luke és Michael is egyedül ült.
- Hát te? - kérdezte Dorothy Calumre pillantva
- Az orvos azt mondta, hogy jöhetek suliba. - Cal vállat vont
- Értem.
- Leülök mellé, oké? - suttogta, s fejével Michael felé bökött
- Oké.
Én pedig úgy döntöttem, hogy leülök Luke mellé.
- Szia!
Luke fülében fülhallgató, kezében füzet és toll. Észrevette, hogy leültem mellé, ezért kihúzta a füléből a készüléket.
- Szia! - mosolygott
- Mit csinálsz?
- Teljesen elfelejtettem, hogy van biosz házi. - írt még pár szót - De már kész is van.
Összecsapta füzetét majd a a tollal együtt a táskájába süllyesztette.
- Mi van Michaellel?  - érdeklődtem
- Tegnap miután elmentetek, kijött a szobából és hazaküldött minket, mondván, neki dolga van. Én mentem el utoljára, és elmesélt mindent, Azt mondta, nem tudja, hogy haragudjon-e Calumre, vagy sem. Mindenesetre majd beszél vele.
- És reggel óta ilyen morcos?
- Igen. Azt hittem nem jött össze a randi, de Orthy-t látva annyira nem sikerült rosszul. - nevetett
Én is elnevettem magam.
- Tényleg jól sikerült a randi! Biztos nem az a baja.
- Akkor mi?
Vállat vontam.
Megállt a busz. Szóval itt vagyunk.
- Ja, és hogy ment Taylorral? - megvártuk míg mindenki leszáll
- Miután elmentél, nem sokkal később megjöttek anyámék, megkérdezték, hogy minden rendben volt-e, s aztán Anna már vitte is el Taylort.
- És a sebed hogy van?
- Fájósan. A víz rettenetesen csípte, így alig tudtam lefürödni. - leszálltunk mi is, majd a pad felé vettük az irányt, ahol a többiek ültek - Be van kötve, és reménykedem, hogy nem marad meg a helye.
- Nem akarlak kiábrándítani, de meg fog látszani.
- Tudom. - nevetett - De reménykedni lehet!

Az első óra a jól megszokott matematika. Nem vagyok ezzel teljesen kibékülve. Bár jól állok, attól még nem szeretem. A számok nem bírnak engem, és én sem őket. De megpróbálom kihozni magamból a legjobbat, és úgy látszik ez elég az ötöshöz. Nem szeretek tanulni, de jó egyetemre szeretnék menni. Diplomát szerezni. Az után pedig lesz, ami lesz. Igazából mindig is kajáldában szerettem volna dolgozni. Pincérnő lenni.
Anya mindig azt mondta, hogy magamnak tanulok. Ha utcaseprő leszek, de boldog, ő már akkor örül.
A nap hamar eltelt. Az ebédlőben az asztalunkhoz sétáltunk. A fiúk már ott ültek. Négy tálca volt, de csak három fiú.
- Michael? - kérdezte Dorothy miközben helyet foglaltunk
- Mindjárt jön. - mondta Ashton
- Rendben.
- Kibékültetek már? - kérdeztem a pizzáját zabáló kiwit
- Mondhatni.
Ekkor megjelent Mike. Othy-ra pillantott, aki éppen cékla vörösre kezdett váltani. Leült.
- Merre jártál? - nyugtalankodott Luke
- Slozi.
Az ebéd többi része kínos csend kíséretében telt el.
A folyosón sétáltunk a kijárat felé, mikor az igazgatóhelyettes megállította a srácokat.
- Beszélhetnénk, fiúk? - kérdezte tőlük
Egymásra nézve vállat rántottak.
- Miért ne?
- Ti menjetek nyugodtan. - közölte Luke
Így tettünk.
- Szerintem kivételesen most nem csináltak semmit.
- Szerintem sem.
- De akkor miért hívták be őket? - tűnődött el Dorothy
- Azt mondta Mrs. Emerson, hogy beszélni szeretne velük. Ha csináltak volna valamit, nem hinném, hogy így híva volna be őket az irodába.
- Igaz. - helyeselt

Kinyitottam az ajtót, és készültem volna ledobni a táskámat a konyhapultra, mikor eszembe jutott, hogy nagyiék már itthon vannak.
Felszaladtam az emeletre és bekopogtam,
- Sziasztok! - dugtam be a fejem az ajtón
- Kicsim, szia! - sietett hozzám nagymama
Megöleltem és adtam neki két puszit.
- Szia papi! - közöltem a szekrény előtt álló nagyszülőmnek
- Szervusz drágám! - őt is megöleltem, és a két puszi neki is járt
- Minden rendben volt? - érdeklődött
- Persze, minden. Bár pénteken este elment az áram, de reggel visszajött. Ezen kívül semmi érdekes nem történt. Ja, és itt aludt Dorothy, Remélem nem baj.
- Ha nem történt semmi rossz, akkor nem gond.  - mosolygott nagyi
Beszélgettünk még, és elmondták, hogy nagymama testvére már egész jól van, és hamar felépül. Ennek örültem. Miután megbeszéltünk mindent, bementem a szobámba és megírtam a leckét holnapra. Unatkoztam, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni, Szóltam nagyszüleimnek, hogy elmegyek, 1 óra múlva jövök.
Céltalanul bóklásztam az utcán. Ahogy sétáltam, egyre közelebb értem egy kocsma előtt tanyázó fiú csoport felé. Nagyon nevetgéltek, és tuti, hogy nem csak egy-két pohár sört ittak. Kissé meg voltam ijedve, ugyanis nem néznek ki valami ártatlanul. Erőt vettem magamon. és nem döntöttem a másik sáv mellett. Miattuk nem kerülgetem a fél utcát. Mély levegőt vettem és továbbmentem. Próbáltam magabiztosan lépkedni, de nem voltam az. Mikor túlértem őket, körülbelül 2 méterrel, valamelyik fütyült egyet. Nekem. Ez nekem szólt. azért vagyok benne biztos, mert rajtunk kívül senki sincs az utcán. Nem fordultam meg, de ők utánam jöttek. Pánikba estem.
- Hé, cica! - szólt az egyik

Chapter ten

Sziasztok! Itt az újabb rész! 

Leave a comment, please! 
Ja, és van valami a háttérrel és betűtípussal, nézzétek el kérlek!

Vivien xx

Reggel nem a telefonom csörgésére ébredtem, hanem arra, hogy majd' szétmegy a fejem. Rápillantottam Dorothy-ra, aki még aludt. Lementem a konyhába, megkerestem a nagy dobozt,  amiben a gyógyszerek vannak, és bevettem egy Algopirint. Nem sokkal később barátnőm jött le kómás fejjel. 

- Jó reggelt!

- Neked is! 

- Neked is kell egy? - utaltam a gyógyszerre 

Általában nem szedek gyógyszert, de a fejfájást és a torokfájást egyáltalán nem bírom, ezt fordulok ehhez az orvossághoz. 

- Azt hiszem kibírom. - mondta

-Rendben. Csinálok reggelit, Jó lesz a pirítós? 

- Igen. Addig felöltözök. - jelentette ki, majd el is tűnt

Mire Dorothy visszajött, már kész lettem pár kenyérrel. 

Elővettem a vajat, a mézet és a lekvárt, s odavittem az asztalhoz. Öntöttem két pohár tejet, és társítottam az előbb említettekhez. 

- Én is felöltözök, addig egyél. - mondtam és Othy bólintott

5 perc múlva a konyhában is voltam. 

- Nem ettél? - kérdeztem

- Megvártalak. - mosolygott ami engem is erre késztetett

Leültem én is az asztalhoz, és elfogyasztottuk a reggelit. 

- Köszi Vivian! - hálálkodott a mellettem álló lány 

- Nincs mit.

Ez után rendbe tettük a szobát. 

- És most mit csináljunk? - kérdezte Dorothy 

- Fogalmam sincs. - nevettem 

- Elmehetnénk vásárolni! - ajánlkozott 

- Igaz. 

- Hazaszaladok, aztán mehetünk. 

-Oké. 

Dorothy összepakolta a cuccait majd távozott. 

Én addig megfésülködtem, és erős copfba fogtam a hajam. Magamhoz vettem egy keveset a megtakarított pénzemből. Nem tervezek sokat vásárolni, de pár új cucc elférne a szekrényemben. A telefonomat a hátsó zsebembe csúsztattam. Szegény telefon. Kész csoda, hogy még bírja. Bár sikerült összegyűjtenem egy újra a pénzt, de még nem jutottam el odáig, hogy megvegyem. Míg ezen gondolkodtam, megérkezett Othy. Bezárkoltam és elindultunk. 

- Egyébként hova menjünk? - kérdezte nevetve

-Passz. - tettem csípőre a kezem és megálltam egy kicsit - Pláza? 

-Legyen. Aztán bemehetnénk egy kávézóba vagy egy pékségbe és megebédelhetnénk. 

- Jó ötlet! - támogattam 

Gyalog mentünk a plázába. 

- Szerinted 3-ra otthon leszünk? - kérdezte Othy egy feliratos pólót nézegetve

- Remélem. 

- Én is. - bólogatott - Szerinted ez jó rám? 

- Szerintem igen, de ha nem próbálod meg, akkor nem tudhatod. 

Válaszul fintorgott egyet, és a próbafülke felé vette az irányt.

- Nem jössz? - kérdezte 

- Itt leszek. Ha kész vagy szólj, és megnézem. 

- Jó. - és elment

Én a farmerekhez mentem, és kinéztem egy világoskéket. Épp mentem volna Dorothy-hoz, mikor vörös fejjel kilépett a fülkéből. 

- Mi az? - nevettem

- Látod azt a srácot? - mutatott egy magas, barna hajú fiú felé, aki az ingeket nézegette

- Igen. Mi van vele? - értetlenkedtem 

- Ugyanabba a fülkébe akart bejönni amelyikbe én voltam...

- Te meg melltartóban, mi? 

- Psszt! Igen. 

- Ez is csak te lehetsz Dorothy! - vihogtam tovább

Ekkor vettem észre, hogy rajta van a póló

- Fordulj. - utasítottam

Megfordult, és igazán jól állt neki. 

- Na, mit gondolsz? - kérdezte széttárt karokkal

- Szerintem vedd meg. Jól áll. 

Hálásan bólintott, majd visszament a fülkébe. Ezúttal én is mentem vele, nehogy az előbbi incidens újra megtörténjen.

Dorothy kijött a fülkéből, és helyet cseréltünk. 

- De maradj itt! - kukkantottam ki

- Rendben. - fonta össze karját a mellkasa előtt

Igazából azt hittem, hogy el fog menni, mert mindig szívatjuk egymást, de nem tette.

A függöny alatt láttam az elnyűtt fekete Converse  tornacipőjét. Viszont egy másik párt is felfedeztem. Megnéztem magam a fülkében lévő tükörben, és nem találtam annyira rémesnek. Visszavettem az eredeti farmerom, amit próbáltam pedig a kezemre akasztottam.

- Kivel beszélgettél? - kérdeztem 

- A sráccal, aki benyitott.

- És? 

-El akart hívni randizni. De nemet mondtam.

-Miért? Rendes srácnak tűnik. 

- Michaelre várok. - mondta hirtelen

Nem szóltam semmit, csak bólintottam. Dorothy vállat vont. 

- Vagy el kellett volna mennem a randira? Akkor Michael féltékeny lett volna, és mindent megtett volna, hogy meghódítson. De mi van, ha annyira féltékeny lett volna, hogy szét verte volna a srácot? 

- Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek, hogy összekaparjalak a földről. - nevettem kicsit - De honnan gondolod, hogy tetszel Michaelnek? 

Félre nézett. 

- Nem tudom. Ha jól vettem a jeleit, flörtölt velem. 

A fülemig ért a szám.

- Akkor meg? Hagyd azt a srácot a fenébe!

- Szerinted bejövök neki? 

- Ha nem veszi észre, mekkora egy főnyeremény vagy, akkor pukkadjon meg. 

- Köszönöm. - mosolygott hálásan Dorothy

Még szét néztünk pár üzletben, majd a hasunk vad korgása jelezte, hogy ideje ennünk valamit. Egy kávézóban egy-egy karamellás brownie és kakaós csiga után végeztünk is. 

Dorothy hazavitte a cuccait, majd átjött hozzám. 

A kanapén feküdt s a plafont bámulta. 

- Nagyon unatkozok! - nyögött fel

Ekkor megcsörrent a telefonom. Nagyi hívott. Intettem Dorothynak, hogy mindjárt jövök és bementem a konyhába. 

- Szia nagyi!

-Szia drágám. Minden rendben? 

- Persze. Hogy vagytok? 

- Jól, és már holnap délben otthon leszünk. 

- Rendben. 

- Csak ennyit akartam. Vigyázz addig magadra! És ne vigyél fel fiúkat!

- Nagyi! Tudod, hogy nem csinálok ilyeneket! 

- Igen, tudom. Jó legyél. Szia.

- Szia. 

Ez a nagyi csúcs! Mintha akarna valaki elem hemperegni.

Visszamentem a nappaliba. 

- Ki volt az? - kérdezte rám pillantva

- Nagymama. 

- Ja. Tényleg, milyen telefont akarsz venni? - Dorothy gyorsan tud témát váltani

- IPhone-t.

- És mikor? 

- Minél hamarabb. - nevettem - Ez nem sokáig fogja még bírni.

Most Othynak jelzett a telefonja. SMS-t kapott.

- Michael azt mondta, hogy ha van kedvünk, menjünk át. - nézett fel a telefonjából - Van kedvünk? 

- Persze hogy van.

Michael és Ashton üvöltözésére léptünk be az ajtón. Ashton a földön feküdt, Michael pedig rajta, miközben Ash kezeit hátra szorítva meredt rá. Luke próbálta őket szétválasztani, de Mikey nem tágított. Ashton meg csak röhögött. 

- Mi folyik itt? - kérdezte Do 

- Emlékeztek, mikor Ashton odaragasztotta Mike-ot a székhez a rágóval? - nézett ránk Luke 

Bólintottunk. 

- Most azt bosszulja meg. - nevetett Calum

- És ez még csak most jutott eszedbe? - néztem Michaelre

- A kis mocsok elfutott. Nem volt alkalmam móresre tanítani. Akkor csaptam le rá, mikor a legkevésbé számított rá. 

Kitört belőlünk a nevetés. Michael legyintett egyet, majd szorított egyet a földön fekvő fiú karján, aki méh mindig csak hahotázott. 

- Michael, engedd már el! - kérlelte Luke 

Mikey vonakodva engedte el Ashton karját, majd leszállt róla, és dühösen levágta agát a kanapéra Calum mellé. A göndör fiú karját simogatva állt fel és - ügyelve arra, hogy minél messzebb kerüljön a "támadójától" - leült.

Követtük őket, és egy kört kialakítva helyet foglaltunk. 

- Játszunk felelsz vagy merszet? - vetette fel Calum 

Mivel mindenki beleegyezett, elkezdtük. Mike kérdezett. 

- Szóval - csapta össze a tenyerét - Calum. Felelsz vagy mersz? 

- Merek. - jelentette ki határozottan 

Michael huncut vigyorral díjazta. 

- Masszírozd meg a lábam!

- Ez nem fair! Miért mindig velem basztok ki? Egy kezem van csak. 

- Ha nem csinálod meg, zálogot kell adnod. - vont vállat Michael 

Calum pár csúnya szó után közelebb ment Michaelhöz, levette a cipőjét és elkezdte masszírozni a lábát. 

- Dorothy, felelsz, vagy mersz? 

- Felelek. - gondoltam. Dorothy-nak nem szokása merni. 

- Mióta vagytok legjobb barátnők Viviannel? 

Othy kondolkodott kicsit, majd azt felelte: 

- Mióta ideköltözött. Gyakorlatilag elsős korunk óta. 

Hát igen. Az úgy történt, hogy én kint fociztam magamban az udvaron, mikor átlőttem a labdát Dorothy-ék kertjébe. Átmentem, és visszakértem a labdát. De Dorothy megkérdezte, hogy át jöhetne-e velem focizni. Persze, hogy beleegyeztem. Egy lány, aki szeret focizni, és közel lakik. Még szép! Aztán iskolába mentem. Egy osztályba kerültünk, aminek nagyon örültem, mert legalább ismertem valakit. Aztán a legjobb barátnők lettünk. 

- Rendben, te jössz. 

- Hmm. Ashton. Felelsz vagy mersz? 

- Felelek. 

- Szűz vagy még? - mindenki egy emberként kapta a fejét Dorothy irányába

Ashton megköszörülte a torkát. 

- Nem. - mondta szárazon - Vivian, felelsz vagy mersz? 

- Merek. 

- Nyald meg Luke arcát.

Na ne! 

Pír jelent meg az arcomon. Ugye most csak szívat? 

-Ez ugye nem komoly? - kérdeztem idegesen 

- Amennyire itt ülök. 

Michael és Calum úgy nevettek, mint a kurvák akiket baszni visznek. Már bocsánat. Luke-ra pillantottam,  aki magabiztosan ült, és várta, hogy tiszta nyál legyen az arca. Odsétáltam hozzá, leguggoltam és megcsináltam. Megnyaltam az arcát. A többiek még mindig idiótán röhögtek. 

- Akkor...Calum, felelsz vagy mersz? - visszaültem Othy és Ash közé

- Felelek. Nincs az az Isten, hogy én még egyszer hozzányúljak valamelyikőtök lábához! 

- Pedig én élveztem! - horkantott fel Michael 

-Vallj be valamit. Nem kell a legnagyobb titkodat, csak valamit. 

Kis gondolkodás után eszébe jutott valami, s kajá hahotázásba kezdett, majd a mellette ölő Michaelre nézett. Felállt, s hozott magának a konyhából inni. Csendben figyeltük. Ő megint Mikey-ra pillantott és megállt a kanapé mögött. 

- Öregem, szerintem nem szeretnéd, hogy a másik kezed is eltörjem.

- Michael azért akadt ki annyira a rágós-ügy miatt, mert...

Michael közbevágott.

- Én szóltam! - készült felállni, de Luke lefogta

- Mert Ashton kínos helyzetbe hozta Dorthy előtt. És neki bejön Othy. 

Michael egy hirtelen mozdulattal kiszabadult  Luke szorításából, és elindult. Calum megijedt, ezért a kanapé másik oldalára futott. De Michael nem a fekete hajú srác felé ment, hanem be a szobájába és becsapta maga után az ajtót. 

- Ezt talán nem kellett volna... - állapította meg Cal 

- Tényleg nem. - tette karba kezét Luke 

- Beszélek vele.- állt fel Dorothy 

Meglepődtem. Dorothy eléggé szégyenlős, csakúgy, mint én. De összeszedte magát és bement a szobába. Türelmesen vártunk. Calum fel-alá járkált a nappaliban s az ujjait tördelte. 

Kb. 10 perccel később Dorothy fülig érő mosollyal lépett ki a szobából. Kérdezni sem tudtam, megragadta a karomat és vonszolni kezdett. 

- Gyere. 

- Hová mentek? - kérdezte Ash 

- Ha Michael szeretné, majd elmondja. Sietnünk kell. 

És már a bejárati ajtónál jártunk. A kezemet még mindig nem engedte el. Szinte már futottunk. Kirántottam a kezem az övéből. 

- Mondd már el, hogy mi van!

- Michael randizni hívott.

Visítottam egyet. Talán nem kellett volna, ugyanis egy páran biztos hülyének néztek az utcán. 

- Ez most komoly? Mikor? Hol? 

- Egy óra múlva.

- Hol? 

- Nem tudom.